Ötscher-szurdok

Az "osztrák Grand Canyon"-ként szokták emlegetni a
Mariazell szomszédságában található Ötschergraben szurdokot. Valóban csodaszép hely, ahová érdemes egy egész napos túrát terveznünk ha Stájerországban járunk. Kisvasút, fapallók, vízesések, és újfent egy eldugott helyen való fürdőzés lesz a mostani Barangolj Velünk posztban. ;)













Az alábbiakban több opciót is felvázolunk nektek hogy hogyan tudjátok bejárni ezt a csodaszép szurdokot. Amennyiben "körtúrát" szeretnénk csinálni úgy érdemes az autót az Erlaufklause vasúti megálló melletti tónál letenni (ennek van egy 4 eurós napidíja amit egy automatánál tudunk befizetni a helyben), majd a Mariazellerbahn kisvasúttal Wienerbruck-ig felvonatozni.
TIPP: mindenképp nézzünk utána a menetrendnek és úgy tervezzük az érkezést - a weboldaluk (https://www.mariazellerbahn.at/) elég katyvaszos, mi a szálláson talált szórólapról néztük ki a 9:19-es vonatot (utána csak 2 órával később volt vonat ebbe az irányba). Bal oldalt a hétvégi, jobb oldalt a hétköznapi menetrend (2018):

 

(katt a nagyobb felbontásért)

Térképes segítség a túrához.
Forrás: http://www.openstreetmap.hu/?zoom=15&lat=47.84463&lon=15.28179

Az a) út a hosszabb verzió, a b) út pedig a rövidebb (7 km). Mi az előbbit csináltuk, ami végül kb. 21km-es lett. A Schleierfall vízesésig mentünk, ott kijöttünk a szurdokból majd a Vorderötscher vendégház mellett az Ötscherstraße erdei úton jöttünk vissza a kocsihoz. Ez egy unalmas erdei út volt (egyetlen pozitívuma hogy szép rálátás van az 1890m magas Ötscher-re). Így utólag jobb ötlet lett volna nem kijönni a szurdokból hanem a Schleierfall-tól visszajönni az elágazásig a b) útvonal irányába.
Na de vissza a túránk elejéhez!

A parkoló mellett egyből egy szép kis tavat találunk (Erlaufstausee), duzzasztóval, túlfolyóval. Érdemes figyelembe venni hogy innen még egy kis emelkedő - 5-10p mire feljutunk a megállóhoz.

Leszállás-jelzőt biztos mindenki látott már, na de felszállás-jelzőt?!

A vonat amúgy 10 perc alatt beér Wienerbruck-ba, menet közben tudjuk megváltani a jegyet a kalauznál - itt egyből vehetünk szurdokbelépővel kombinált jegyet 5euroért (ezt nevezem profizmusnak).

TIPP: a menetirány szerinti bal oldalra üljünk a szép kilátásért.

Amennyiben nem vettük volna meg a kombi-jegyet a vonaton, a szurdok belépőt a vasúti megálló mellett újonnan épült információs vendégházban is megválthatjuk.

A jelzett úton haladva a Stausee Wienerbruck tavat elhagyva kezdődik maga a szurdok. Volt aki már itt ledobta a textilt hogy a nem túl meleg patakban megmártózva lőjön instára pár képet...:)

Innentől az utunkat kisebb nagyobb vízesések fogják szegélyezni (igaz nyáron nem a legnagyobb a vízhozam, de így is szép a táj). 

Hangulatos fapallókon sétálhatunk, körülöttünk hatalmas sziklafalak.

Érdemes felfelé is nézni utunk során.

Ilyen kis üregeken áthaladva folytatódik a gyalogösvény.

A műszaki beállítottságúak mindenképp kukkantsanak be ebbe az ösvény melletti vízi erőműbe. Felsétálhatunk a karzatra ahol régi képeket, illetve egy korabeli vezérlő panelt is megnézhetünk. Az itt termelt áramot a kisvasút hasznosítja.

Az erőmű után elágazik az út, akár észak felé is elmehetnénk, de mi folytatjuk tovább az utunkat az Ötschergräben irányába.

Ilyen kristálytiszta a víz...

A képen ugyan nem látszik, de itt már lépten-nyomon fürdőzőkbe botlik az ember.

Amihez azért kell akaraterő, mert igen hideg a víz ahogy korábban már említettem, még a legnagyobb nyári melegben is. De egy lábáztatás a minimum! :)

Kezd egyre vadregényesebbé válni a táj. A képek persze nem adják vissza a látványt.

Egyes részeken elég mély volt a víz hogy lehessen ugrálni is a vállalkozó kedvűeknek (itt azért látszik ami az eddigi képeken nem, mégpedig az hogy azért elég népszerű kirándulóhelynek számít a szurdok).

Az Ötscherhias vendégházat elérve azonban jócskán megcsappan majd a forgalom, a többség ugyanis itt vagy elkanyarodik a korábbi térképen b)-vel jelzett útirányba (képen balra a kis hídon át), vagy visszafordul Wienerbruck felé.

Ilyen táblák segítik a tájékozódás. A feltüntetett időket azért ne vegyük készpénznek - úgyis több lesz, ha nem rohamtempóban sétálunk.

A folytatás sem kevésbé vadregényes (tudom szóismétlés de ha egyszer ez írja le a legjobban).

Az ott bal fent az út..:)
Megj.: Aki nagyon tériszonyos annak egyes helyeken nem érdemes lenéznie, de alapvetően jól járható egy sima túracipőben az út (kutyával is mentek páran).

A neccesebb helyeken raktak ki acélsodronyt is hogy legyen mibe kapaszkodni, de via ferrata-ra nem kell készülni.

Az alacsony vízállás sajnos a vízeséseken is meglátszott (Mirafall vízesés)

Van egy hangulata na. Kicsit olyan mint a Hernád-áttörés a Szlovák Paradicsomban.

Lassan odaérünk az elágazásunkhoz

Előtte azonban még megnéztük a Schleierfall-vízesést. Lentről úgy tűnt ez se túl látványos, azonban 1 szinttel feljebb mászva (az út felől nézve jobb oldalt) megtaláltuk ezt a kis paradicsomi helyet. Az itt kialakult természetes medence ideális egy kis fürdőzésre, beépített masszázs funkcióval rendelkezik! :) És az se gond ha nincs nálunk fürdőruha, az útról nem látni fel...

 

A fürdőzés után visszabaktattunk az elágazáshoz, hogy a tehenek által őrzött Vorderötscher vendégház irányába hagyjuk el az Ötscher-szurdokot.

 

 Innentől viszonylag hosszan egy murvás erdei úton folytatódott a túra. Előnye a gyors haladás, hátránya hogy nem sok látnivaló van, leszámítva az Ötscher impozáns tömbjét.

Végül este 6 után értünk a kocsihoz, ami a vonatról való leszállástól számítva 8,5 óra menetidőt jelent a 21 km-es távra levetítve. Persze ha nem fotóz annyit az ember meg áll meg pihenni annyiszor akkor nyilván hamarabb is teljesíthető a táv.

V & J